Már jó régóta nem írok és nem is videózok nemtudom meguntam volna esetleg belefáradtam vagy csak úgyéreztem a világban így van elég szar és probléma és az enyém nem is olyan katasztrofális...Mondjuk számomra az és igen megint be vagyok állva annyira hogy nem tudom ez valóság e vagy alva járok vagy ez egyszerűen egy agyi kisülés vagy valami kisülés vagy valami retardált álom, mondjuk nem tűnik túl valósnak...

Pár napja úgy éreztem hogy valami elkezdődött és talán még igazam is van de lényegében beállta egy pár változás amit naggyából se feldolgozni sem hova tenni nem tudok vagy inkább nem hiszem el.de valamelyik biztos lehet mindeggyik de valahogy nem érdekel. A teória egész egyszerű, romba dőlt nagyon sok minden de nem látom hogy valami új kezdődne, mert az elmélet hogy valaminek össze kell omlania hogy teret adjon valami jobbnak. De hol a jobb? és szerintem ezt jogosan kérdezhetem és ez a fény az alagút végén még csak nem is pislákol sem hajlandó

Lehet magamnak teremtettem már ha ez a valóság vagy megint valami beteges lidérc nyomás ami elég gyakran előfordul mostanában, de mikor ezeket a sorokat írom valahogy elfog a kósza remény hogy ez tényleg csak egy álom és hogy ilyen nem lehet a valóság. Félre értés ne essék én ezt nem önsajnálatnak titulálnám az más dolog hogy teljesen elmerültem benne de ezt most nem annak szánom csak felvázolom a tényeket hogy kibogozzam de mindenképpen úgyérzem írnom kell.

A történet megszokott mederben zajlik megint egy lány csak ebben az esetben barát is ami nem pont egy egyszerű eset főleg hogy nagyon közeli és szükséges barát.E ennek lányegében Game Over én meg egy picit nehezen viselem mert hogy ő vonzódik hozzám én is hozzá de egyszerűen nem a Régi barát és sajnos nem volt meg az az érzés mint vele, persze valamilyen szinten megvolt valami hasonló de nem ugyan az, és ez teljesen rá nyomja a békjót mert nem akarom olyanokkal áltatni magam és őt sem hogy ez lehet olyan, mert túl fonts nekem ahhoz hogy ekkora hazugságokkal áltassam csak ezt ő nem vette valami jó néven és lényegében megkért rá hogy felejtsem el mert ő el fog.

De nekem baromira hiányzik és kb nélküle igazából semmi nem érdekel.az hogy folyamatosan kerülöm a valóságot az mondjuk azért van mert ismétlem kötődöm hozzá jobban mint egy baráthoz de nem sz betűs szó de ez nekem nem elég. Kár volt megírni a kibebaszott szuszogást és mi a pt. 2-t illeti még én is fasz vagyok mert a saját írásomat sem veszem komolyan. Idézem:

"A törött szívek soha nem jönnek helyre, De bolond aki nem lép tovább" a probléma hogy nem megy vagy inkább csak nem akarom ez elég önpuszító gondolkodás menet de valahogy csak ez tűnik elhetségesnek... Vagy nem tudom talán csak a megszokás, talán hozzá szoktam hogy mikor már karnyújtásnyira van a boldogság én egyszerűen köpök eggyet leszarom és visszafordulok valami definiálhatlan indokból, vagy csak egyszerűen hülye.

Mondjuk ennyi szarral az életben az sem teljesen komplett aki ezt végig olvassa de nem is várok senkitől ilyen csodát esetleg magamnak egy olyan lelki megynyugvást hogy ez tényleg nem valóság.Egyébként ha valaki mégis eljutott idáig őszinte sajnálom a helyesírási hibákat és a rengeteg szóismétlést de mint látjátok nem igazán vagyok a helyzet magaslatán de amikor ezt írom már nem is olyan megtört a hozzáállásom talán ez is baromság de mintha most tényleg nem lenne olyan könnyfakaszó appropó nem fogok nem fogos írni annyira azért nem álltam be de már eljutottam arra pontra hogy nem is tűnik olyan életlennek az a kés csak mivel ismerem magam még így sem tudnám megtenni sem elég bátor sem elég önző nem vagyok de ki tudja a holnap talán más lessz ha véletlenül mégis felébrednék a legrosszabb hogy ezt nem olvashatnám vissza bár talán másképp látnám a helyzetet és lehet nem is lenne szükséges vagy csak elfelejteném ezt a beállot nyomort ha valaki annyira kitartó hogy idáig is eljutott megint őszinte bocsánatot kérek ha lehúztam az életkedvét mondjuk annyi vígasztal hogy ez senkinek nem volt kötelező mert ez egy szabad és szörnyű világ de hát ismereteim szerint csak ez az egy van belőle de ha valaki tud olyat amit én nem szeretettel várom a hozzáfűzni valóját.

Nos lényegében ennyi az ismételt egetrengető világfájdalmam, ha vlakit ez valamilyen szinten érdekel még dobok valamikor valami érdektelen nyállal átitatott nem egészen rózsaszín szart, ha idáig is eljutottál akkor ismételt őszinte köszönet illet hony ennyi időt pazaroltál rám az életedből.Tényleg köszi.

Hát címet nem sikerült kitalálni, de remélem minimálisan élvezhető.(kicsit depresszid mert nem igazán vagyok formában,tehát ha jó kedved van nem ajánlott az elolvasása)

Egyre betegebb a látomás, életlen a penge

lehet hogy csak álmodok, már nem tiszta az elme.

A pillanat tragédiája tökéletes időben,

öntudatnak nyoma sincs,a valóság is megölve.

Szakadozik a kép, ólom súly a szemen,

össze folyik minden.Nem! Ez lehetetlen!

Nem lehetek ébren, ilyen nem lehet a világ,

egyszerűen nem történhet meg, vagy én vagyok a hibás!?

Hova bújt az élet, mért szorongat a gyomrom?

Valami azt súgja nincsen többé otthon...