Kitartó imbolygás
intravénás szerek. 
Nem hat az orvosság,
egy felhő integet.

Hőemelkedésben
állandó kábulat,
szedáltan kémlelek
műanyag partokat.

Szüntelen keresem
a jobbik felemet.
A polcon találom,
formalinban lebeg.

Mélyebben lélegzem
aztán nekifutok.
Kérlek, hogy ne kapj el
zuhanni akarok.

Van baj! Mondjuk nem tudom mért hangsúlyozom ki ezt általában, de nem mentem be.Én akartam, még egy kicsit aludtam is hogy majd hátha és felébredtem és....Talán ez most picit sok volt.Megint az isteni rémálmok, kár volt aludnom.Zavar hogy ennyi bátorság sincs bennem. Most stabil talán most ki tudnám használni ehelyett itthon rettegek, hogy mit történhet.Ez már talán tényleg inkább a paranoia.

Meglepő de fél éjszakám gondolkodással ment el.Indokokat kerestem egy számomra megmagyarázhatatlan dologra. A kedves szöszi akiről már tegnap is meséltem.Nem jutottam sok mindenre, de próbáltam minél több szempontból végigvenni és mindig egyre értelmetlenebb lett.

A mai nap alkalmával volt pár dolog amit megbántam, talán túl elhamarkodott voltam. A lényeg hogy nem ártott senkinek. Hogy miről is beszélek? A reggel úgy kezdődött, hogy hogy elindultam Atihoz ez egyik személyhez akihez járnom kell a felsseim miatt és bár megbízom benne fura ennyire személyes dolgokról beszélni bárkivel. Habár mi mindíg személyes dolgokról beszélünk eddig csak az elborult agyszüleményeim a gondolataim voltak terítéken, de amiről ma szó volt az teljes mértékben érzelmi alapú és mióta beszéltem róla egyszerűen nem hagy nyugodni, és szinte nem is tudok másra gondolni.

Aztán hogy meglegyenek a félévi vizsgáim be kellett ugranom a suliba, de kiderült hogy minden tanárral külön időpontot kell egyeztetnem, ami nem baj csak így kb egész héten bent kell lennem. Hangoztattam is hogy bent leszek a héten, de iszonyatosan fura ismételten ennyi ember között lébecolni, végig attól tartva hogy valami felhúz.Nem vagyok annyira babonás hogy mindezt le is kopogjam, de a mai nap bár nem tetszett sokkal kevésbé volt para mint reméltem. Mindenesetre még így is kihívás lesz ez a hét, főleg hogy lényegében senkinek elképzelése sincs hogy hova tűntem eddig, miért, és hogy most mi van velem. Talán furán hangzik de szeretném ha így is maradna. Viszont ami feldobta úgy nagyjából a napom az egy olyan ember törődése akire egyáltalán nem számítottam. Kicsit rosszul is érzem magam amiatt, hogy bár ő segítő jobbot nyújtott én letereltem. Remélem azért érzi hogy ez nem a személyének szólt, hanem átlagosan nem nagyon bízom az emberekben. Csak egy maroknyian vannak akiket merek a barátomnak nevezni és talán még így is sokan vannak, de tudom hogy bennük bízhatok. De ez semmi esetre sem azt jelenti hogy jelentéktelen számomra ez a dolog csak azt hogy még át kell gondolnom.

Rettegek ettől a héttől, de lelkem mélyén hinni akarom hogy csak fölös paranoia majd meglátjuk, viszont most tanulnom kell mert HOLNAP ISKOLA...

Tegnap este húúúú, hát tegnap este volt és elugrottam egy barátomhoz Sun City gyönyörűen elhavazott városkájába és meglátogattunk egy közös barátot akivel kb fél éve nem találkoztam, de valami mennyei volt ismét látni. B! Aki nagyjából követett annak nem kell bemutatnom egy nagyon fontos tényezője volt az életemnek egykor és a tegnap este vele töltött kb egy óra fantasztikusan csodálatos volt és egyben borzalmasan tragikus. Mielőtt bárki agyfaszt kapna nem semmiféle vonzódást nem tapasztaltam azon kívül hogy egész egyszerűen gyönyörű volt.De mért is volt jó? Hát egész egyszerűen hiányzott mint ember és mint barát és ennek próbáltam sűrűn hangot is adni. Hogy mért volt tragikus? Mert nem volt kellemetlen legalább is számomra nem. Elképesztő hogy az idő ilyen dolgokra képes, én egykor láttam benne valamit, valami hasonlót mint a régi barátban, de most számomra kiveszett. És ő ettől egyáltalán nem lesz kevesebb, és igazából ez egy remek dolog hogy bár ahogyan én kezeltem a dolgot nem volt épp a legkorrektebb ezen mind ketten tovább tudtunk lépni és őszintén elég régóta együtt van valakivel és boldognak tűnik és ez engem feldob, én örülök neki. Szimplán az zavar kicsit hogy valami így el tud múlni. De megdumáltunk, hogy néha ütközünk és ez szintén csodás tök jó haverok leszünk és igazából minden vissza a régi kerékvágásba és ez szerintem fantasztikus.

És Öki. Hát vele egy remek estét töltöttem. Tényleg ez is fenomenális merthogy megnyílt nekem egy picit és én is neki és örülök hogy bízik bennem. jó kis este volt. ÉS ilyet még! Ez egyértelmű.

Nem bírtam írni, most épp valahogy megy.Az éjszakákkal nincs probléma azt már sikeresen megoldottam, de sajnos előbb vagy utóbb nekem is el kell aludnom. NEM túl kellemes. Megint egyre több a rémálom és egyre frusztrálóbb a világ. Megint az van hogy 2-3 emberen kívül (meg az ők és a saját családomon kívül persze) nyugodtan felpatkolhatna úgy mindenki, és ez nem azért van mert utálok mindent hanem mert nem akarom. Az emberek kb hetente 3 szor veszik értéküket a szemeben és tartok tőle hogy ez már nem lesz jobb.Egy jó pár napja nem szeretnék kimozdulni a lakásból, így nem is teszem. Azt azért kijelentem hogy így elvagyok, nem is tudom szeretem a magányt, de kezdek megint kikészülni, hülye felssek és ezek az álmok. Jól vagyok! Ez csak a szokásos pánik ami vélhetően el fog múlni és ismét egy újabb fejezet lesz az Életmorzsákban, mármint remélem. De kösz jól vagyok :D

Szerdán ismételten elkezdődik a kezelésem immáron nem a Pszichiátrián hanem a Drog Centrumban merthogy új pszichiáterem van és lényegében mindent kezdhetek előről, asszem szükséges nem tudom a bogyó nem igazán hozza a várt eredményt de hátha a terápia és az még külön bónusz hogy két emberhez is járnom kell. Utálom hogy ki kell lépnem az utcára. De hajnal előtt a legnagyobb a sötétség, azt hiszem.

Mikor megláttam, hogy volt egy látogató 2014 ben pedig már nem is tudom mikor jártam itt utoljára, hát mit ne mondjak úgy éreztem le kell ülnöm, pedig már ültem.Komolyan nem tudom hogy ki az a fanatista aki még mindíg követ.minden esetre Kedves Fanatista IMÁDLAK. De komolyan teljesen össze szorult a gyomrom hogy tényleg még mindíg van akit érdekel mi van velem és ez arra sarkal hogy bár eddig is sokat írtam, nem pont ide és talán még egy két vidi is lesz egyszer (tanulom a vágást meg a szerkesztést és az ilyensonló dolgokat) de az biztos hogy ha nem is naponta de minél gyakrabban fogok ide írogatni. Te egy szem megmaradt olvasóm csodás ember vagy és hát megpróbálok azért egy kis társaságot összehozni. Nem ígérek semmit de azt be is tartom.

Hajnali fél 5 persze a normál ember alszik de soha nem tudtam magam ide kategorizálni minden esetre megpróbálom összeszedni az ápdéteket vagyis a fontosabb történéseket mostanában.

A 3. könyvemből már csak az utolsó fejezet van vissza és azzal is kész vagyok. Az Életmorzsák címet kapta és kb arról szól hogy mért vagyok az aki vagyok mi formált és hogy miként éltem meg életem eddigi nem kevés bár ha engem kérdeztek nem is sok baromságát. Persze ez ismételten egy "Kreatív ember unatkozik, szórakoztatja magát" féle könyv nem közönségnek szánom bár ha van rá igény én semmi rossznak nem vagyok az elrontója.

Az viszont bizonyos hogy lesz egy verses kötet amit már inkább embereknek szánok. Az is folyamatban van egyszer talán kész is lesz, talán még ki is adják és ha az univerzum velem van valaki a 3. oldalnál tovább olvassa.

Sötét van.K*rva sötét de azért elmélyedve bámulom a közvilágítást miközben a világ uralmamat tervezgetem. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ igen ezen sem keveset tanakodom mostanában, valamint sikerült életem egyik legnagyobb lépését megtenni (ez csak szerintem hatalmas lépés) de megszűntem létezni mint homofób.ez még nekem is szokatlan de ez van. Én (akik ismernek nagyjából tudják) sem szoktam ítélkezni de mindíg fenntartásaim voltak a melegekkel de ez suty megszűnt. Viszont érdekes volt rájönni hogy rohattul nem zavar.

Azt hiszem most hirtelen ennyi elég még sok mesélni valóm van de beosztom.

és egy EGETRENGETŐ bölcsességgel búcsúzom csak hogy tanuljatok is valamit(ezt eggy annyira híres ember mondta hogy gőzöm sincs hogy ki volt de mindenképpen hatással volt rám)
"Vagy ma, vagy holnap vagy esik, vagy nem, de az biztos."

Úgy érzem, az őrület már mardossa az agyamat
Megbocsátaná Isten, hogy gondolkodtam nagyokat 
Az életről, a szelemről, a hibákról
Az átvirrasztott éjszakákon a keserűséges magányról
Mert megnyomorít az érzés, hogy a hajnal nem hoz téged el
Az illúzió édes gyönyöre repít engem az égbe fel
Hallom még a hangodat, pedig nem is vagy mellettem
Érzem az érintésed, mindig, amikor felkelek
Mindenkiben téged látlak, holott távol vagy most is
Bárcsak a tébolyba vezető gondolatok hagynának most itt
Érzem már a változás magamon, a világon,
Üresség lett úrrá mindín nyíló virágon
Mert beléptél, és megbabonáztál egyetlen pillantással
Az alkoholtól bódultan mindent másnak láttam,
Azt hittem egy angyal voltál, de felfogni már muszáj
Hogy nem vagy szent sem ártatlan, de ennél azért kuszább
Hogy ördög lennél váratlan, mert nem vezérelt gonoszság
Nem üldözött tévképzet vagy bármi nemű csalfaság
Nekem már csak árnyék vagy, egy gondolat, egy álom,
Miből felébredek kora hajnal, és nagyon is várom
Hogy illúziók közepette ne higgyek a világnak
Csak veled száljak messze, hogy éljek a hibámnak
Hogy hittem benned, szép mese volt belátom
Csak az fáj, hogy most már látom:
Ő NEM VALÓSÁG!
ŐT NEM TUDOM VALÓRA VÁLTANI!

Azt hittem senkit nem képes szeretni...Tévedtem! Csak engem nem tudott...

Lehetne egy újabb unalmas nap,vagy bármi de hogy már megint EZ! Idegesítő vagy legalábbis valami hasonló.Hogy miről is beszélek, megint rohamom volt amit lényegében megint anyám provokált.Nyugi 1 ujjal sem értem hozzá de necces volt, inkább leléptem. Most lenyugodtam visszajöttem inkább írok, ha már írni -mármint verset- nem tudok.Mint már sokszor említettem ez megnyugtat.

Mr.B- nél ott van a barátnője és most minden fuckin happines, én is örülök hogy ők örülnek.Őket legalább fűti az SZ betűs szó, engem most még a pálinka sem, pedig de jó volna...

Ja és tegnap este rám írt a Régi barát és nem volt kínos, eleinte paráztam hogy most WTF?!, de végül is csak egy kellemes csevej lett belőle és mit ne mondjak örültem, hogy nem volt para...

Azóta gondolkozom elég sok mindenen, például hogy létezik e világra kiterjedő kollektív boldogság valami.

Még egy olyan kérdés amit senki nem tett fel de én tudni akarom a választ.Ami plusszba idegesít hogy e mellett azon is töröm a fejem hogy: Bazki ez a 3. hetem hogy nem voltam suliba...Hogy ezen mit lehet filózni? Hát tudjátok hogy mindent túlgondolok...

Mire idáig értem totál lementem alfába és csak írnék bármiről, de konkrétan mindent elmondtam szóval...

Jóéccakát Ámbörök!