Hát kedves olvadóim azt hiszem elértem a holtpontot!

Valami eltűnt megszűnt az isteni jel vagy nem tudom a lényeg hogy feladom...Úgy érzem nem bírom tovább mintha minden nap meghalna belőlem egy kicsi  , a rémálmok is olyannyira eldurvultak hogy nem is merek aludni a dührohamok rosszabbodnak egyre sűrűbben van és nem tudom kontrollálni magam meg minden össze is jött.Egyszerűen nem látok semmi jót a világban mindenhol csak hullák és ledőlt házak én meg ott állok köztük kialvatlanul dühösen úgy hogy bennem van egy marék vényre kapott nyugtató és így telik minden nap és egyszerűen nem tudom és nem is akarom tovább csinálni, kész már semmi nem vigasztal és semmi nem érdekel

A legrosszabb a rémálmokban hogy nem múlnak el ébredéskor, mintha csak alva járnék tőlem még soha nem hallott ilyet senki mert még akkor sem gondoltam ilyesmire mikor a saját agyam mondta hogy 'gyerünk tedd nem, mi köt ide kinek hiányoznál' de most úgy vagyok vele hogyha holnap elcsap egy kamion csak véget ér a szenvedés.

Szerelemi életem meg nincs a lány akit bírok foglalt a másik meg mindegy...

Nem tudom mitévő legyek és azt sem hogy akarok e tenni ez ellen valamit csak ha legalább non-stop ilyen szarokkal tömnek legalább élhetnék de már ez sem érdekel...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.