Nos nedves olvasóim talán meg kéne lepődnöm azon hogy mióta megírtam a Szuszogást minden nő nemű életformával ugyanaz  a helyzet. Igen Bre gondolok végre összeszedtem a bátorságomat bementem egy fuckin virágboltba vettem egy kibekúrt rózsát és elindultam...Talán nem kellett volna.

A lényeg hogy azt mondta: "Majd megbeszéljük." nyers fordításban ez annyit tesz NEM csak nem akarlak megbántani. Nem is tudom mit gondoltam, majd valaki viszont fog kedvelni Engem?! A statisztika alapján ennek esélye radikálisan minimális de a legrosszabb hogy most mertem először mozdulni A óta és azt hittem hogy...Mindegy mit hittem nem úgy alakult DE mivel én lelki mazohista vagyok holnap reggel találkozunk és megkapom a nemet és NEM fogok kiakadni(max 1 picit) de nem iszok csak bebörtönözöm magam a szobámba és gondolkodok és elfelejtem és leszarom és nem fogom leszarni de túl jutok rajta.Csak 1 pillanatra tényleg azt hittem hogy van olyan aki viszont...De tévedni emberi dolog.

Másik hír voltam drogcentrumba Farkas bácsinál és baszott jót dumáltunk megfejtettük hogy különc vagyok és hogy a szabadság iránti fékezhetetlen vágyam miat vagyok egyedül mindenesetre sokat segített és jövő csütörtökön is megyek...

Nos kedves olvasóim sokat gondolkodom mostanában hogy azért mégiscsak ez volt akaratlanul a legönzőbb cselekedetem mert akárhogy nézzük majdnem itthagytam mindenkit akinek fontos vagyok másrészről nem gondoltam hogy ez lesz belőle mert ki gondolta volna...

Ma van B hületésnapja (direkt írtam hval) zurán fel is köszöntöttem talizni is akartam vele csak gyáva vagyok :D nem komolyan félek a reakciótól meg nem a szülinapján kéne oda mennem hozzá hogy amúgy jelenleg te vagy aki életben tart és a legcsodálatosabb lány a világon az anyukámon kívül  mert nemtom azért szülinap és nah :) az úgy nem olyan most ha meg nem úgy jön össze lehet hogy együttérezne csak és elkúrná a napját azt meg rohattul nem akarom majd máskor mittomén hétvégén :D ha ráér.

ÉÉÉÉÉS beszarás kibékültem Dzsennel! ennek egyrészről baromira örülök főleg annak ahogy kibékültünk az tök jó volt de kaptam egy elég erős ultimátumot ezt majd később kivesézem mert most még emésztgetem próbálom helyre rakni aztán kajak elmesélem...

Nos kedves olvasóim mint észrevettétek eltűntem! EZ AZÉRT VAN MERT EGY FUKIN SZELLEM VAGYOK! nem nem azért azért mert a pszichiátrián voltam 1 hétig mert hogy múlt hétfőn italozásba kezdtem ami ismét dührohamot váltott ki levertem 3 rendőrt és két mentőst akik segítségül leszedáltak amitöl is majdnem leált a légzésem gó intenzív osztály majdnem meghaltam és viccen kívül majdnem meghaltam és most ittvagyok visszatértem és elgondolkodtam pár dolgon de ez még a jövő zenéje a lényeg hogy folytatom a blogot lehet videózni is fogok a lényeg élek és visszatértem ismét...

Nos kedves olvasóim ismételten felmerül az a bizonyos kérdés hogy, WATTAFAKK?!

Ezzel arra célzok hogy nem várom el senkitől, távol álljon tőlem hogy ilyet kérjek de amikor elmerülök a nyomorult életem keserű pirulaként ható mindennapjaiba felveszem a teljes antiszociális viselkedést és csak nyalogatom a sebeimet nem ártana hogy valaki pofán basszon egy téglával amire az van írva hogy MINDÍG VAN KIÚT!

Merengve szánalmas életemről fejembe jutott hogy attól hogy kínszenvedés és rakat szar vannak benne egész fasza dolgok például B akit nem hanyagolhatok azért mert rettegek magamtól, majd baszok valamit neki ha tudok addig max leszarom.

Komolyan alig hiszem el hogy megint hagytam magam ennyire összezuhanni! Igen egy barom lelki nyomorék vagyok de vannak jó pillanataim és nem hagyom hogy egy fuckin betegség sakkban tartson.A kibebaszott HARKÁLY vagyok vagy mi az isten és kúrvára visszatérek és első dolgom lesz a nagy mosoly(nem fogok betépni, olyanok vagytok :D) na szóval nagy mosoly és dumálnom kell MR.B vel mert őt is hanyagoltam és és hétvégén meglátogatok egy régi barátot  meg talizok Bvel (remélem ráér) és totál bevallok neki mindent vasárnap meg hületésnapom alkalmával DC vel bográcsolunk meg kibebaszttul berugunk (max lesz még egy rohamom ki nem szarja le majd leüt vagy valami)

Hát kedves olvasóim nem találtam még ki mi legyen ezzel az egész dologgal minden estre jelenleg nem érzem úgy magam mint egy élesített nukleáris töltet ami fasza :D De még mindíg a rettegés fokát játszom mert nem tudom ez meddig tart ez a szelíd állapot de próbálok nem is kattogni rajta.

Amúgy egész nap filóztam azon hogy hát végül is az első látásról és az első benyomásról  és rájöttem hogy az első benyomás a vágyainktól függ.Szerény véleményem szerint mindenkiben azt látunk meg amire éppen szükségünk van.Ti mit gondoltok erről?

Nos kedves olvasóim azt hiszem ismételten el mondhatom, hogy rég volt amikor utoljára megosztottam veletek mire gondolok, de igérem többet nem hanyagollak el titeket!

Kezdjük is azzal hogy hétvégén voltam egy házibuliba ahol sok embert meg ismertem ők is engem de nem úgy ahogy kéne mert hálistennek én vagyok az az ember akinek nincs nyugodt napja.Megint dührohamom volt és egyre gyakrabban történik ilyesmi viszont a gyógyszerek arra valók hogy ez az egész Bipolaritás dolog tünetmentes legyen minden esetre ez nem jött be. Csak rohattul aggaszt hogy a semmiből egyszerre csak egy vérengző vadállat lesz belőlem és egyszerűen nem tudom kontrollálni a dühömet.De honnan jön ez a düh?Mi váltja ki? Baromi boldog lennék ha ezt tudnám de még csak nem is sejtem.A  legrosszabb hogy egy bizonyos illető egy ÚJ K is látta az egészet akit ráadásul előtte meg is bántottam és, tényleg nem akartam csak részeg voltam! A spontán rohamoknak köszönhetően próbálom kerülni a társaságot és kb iskolába sem járok nehogy elveszítsem a fejem, baromi irritáló hogy olyan lettem mint a kicseszett Hulk de semmi probléma neki álltam jógázni meditálni és relaxálni hátha segít de ezt még a doktornőmmel is meg kell dumálnom mert lehet hogy ebből új bogyó lesz  vagy valami.

Ja és a legnagyobb poén nem küldenek fegyelmire mert kattant vagyok egy kicsit, legalább is nem akarnak de én kiharcolom.Engem is tessék ugyanúgy felelősségre vonni a tetteimért. Nem vagyok őrült csak picit más a valóságom mint másoké ez nem azt jelenti hogy beszámíthatatlan vagyok.

És B jézusom B! Teljesen kiakaszt hogy nem mertek vele találkozni.Szabályosan nem MEREK mert félek ettől a szartól.Pedig hiányzik...

Hát kedves olvasóim elszántam magam! Úgy döntöttem kitörök a depresszióba burkolt silány mindennapokból lépni fogok B, felé lesz ami lesz.Mindemellett a "neki állok tanulni" nem olyan biztos hogy úgy üt ki mint ahogy remélem de most el kezdem keresni az érdeklődési köröm.Mindazonáltal első gondolat mi ilyenkor megrohamozott hogy MŰVÉSZET !

Igen művészeti sulira gondoltam és komolyabban foglalkozni az irodalommal és az írással mindemellett felsínylett az a gondolat is hogy én attól hogy szeretek írni az éltem a pofázás és valamiképp ezt is kamatoztatni kellene csak azt nem tudom hogy hogy de még kitalálom.Persze ezt még meg kell beszélnem a családdal és MR.B vel mert rájuk hallgatok, és mint az elején is kitértem rá B ezerszer is B, úgy érzem kell meg hogy kvázi hiányzik de mindegy KELL és kész és teszek az ügy érdekében :D

Nos remélem erre nem fogok emlékezni, de ha mégis itt van a blog ha elfelejteném azt a bizonyos dolgot amit úgy hívunk árulás!

Részeg állapotomat tekintőleg szarnék az egészre de mégsem hagy nyugodni az a gondolatmente hogy amiben hittem ismételten csak hazugság.Az ivó cimboráktól vagy én vártam el sokat vagy nem tudom minden esetre a kompromitáló információk alapján rá kellet jönnöm hogy a kutyát sem érdeklem szóval az van hogy odamegyek és mindenki tárt karokkal vár ezzel szemben a hátam mögött meg megy az "ezt ki a faszt hívta"! Szóval maradt MR.B. és B szava a többit leszarom, és mivel nem hívnak valószínűleg az összes fucking hétvégét egyedül töltöm itthon epressióval át itatva de leszarom már csak B érdekel semmi más, és meg is szerzem valahogy mert ő az akire eddig vártam, azt hiszem csak sajnálatos módon hétvégén elfoglalt, na mindegy. A fasz t mindegy HIÁNYZIK MINT ÁLLAT de visszafogom magam és jól leszek vagy nem....

Hát kedves olvadóim azt hiszem elértem a holtpontot!

Valami eltűnt megszűnt az isteni jel vagy nem tudom a lényeg hogy feladom...Úgy érzem nem bírom tovább mintha minden nap meghalna belőlem egy kicsi  , a rémálmok is olyannyira eldurvultak hogy nem is merek aludni a dührohamok rosszabbodnak egyre sűrűbben van és nem tudom kontrollálni magam meg minden össze is jött.Egyszerűen nem látok semmi jót a világban mindenhol csak hullák és ledőlt házak én meg ott állok köztük kialvatlanul dühösen úgy hogy bennem van egy marék vényre kapott nyugtató és így telik minden nap és egyszerűen nem tudom és nem is akarom tovább csinálni, kész már semmi nem vigasztal és semmi nem érdekel

A legrosszabb a rémálmokban hogy nem múlnak el ébredéskor, mintha csak alva járnék tőlem még soha nem hallott ilyet senki mert még akkor sem gondoltam ilyesmire mikor a saját agyam mondta hogy 'gyerünk tedd nem, mi köt ide kinek hiányoznál' de most úgy vagyok vele hogyha holnap elcsap egy kamion csak véget ér a szenvedés.

Szerelemi életem meg nincs a lány akit bírok foglalt a másik meg mindegy...

Nem tudom mitévő legyek és azt sem hogy akarok e tenni ez ellen valamit csak ha legalább non-stop ilyen szarokkal tömnek legalább élhetnék de már ez sem érdekel...